Kígyók a mitológiában és a néphiedelemben

A kígyókat sok nép évezredek óta tiszeli, áldoz nekik vagy szellemnek tekinti őket. Már az egyiptomi hitvilágban jelen van Aphophisz, a sötétség kígyószerű démona, aki a Napisten, Ré ellensége. A mitológia szerint a föld mélyében lakik. Aphophisz a pusztítás és a viszály megtestesítője.
A mérgeskígyók már az ókori Egyiptom történelmében is szerephez jutottak, amikor a világ egyik legismertebb szerelmespárja, Marcus Antonius és VII. Kleopátra az actiumi csatavesztést követően végzett magával. Az utolsó Ptolemaiosz uralkodónő, a Kr. e. 30-ban végrehajtott öngyilkossághoz valamilyen mérgeskígyót, valószínűleg a félelmetes hírű ureusz kígyót vagy másnéven egyiptomi kobrát (Naja haje) használta. A fáraók kettős koronáját is ez a kígyó díszítette, amely egyfajta hatalmi jelkép szerepét is betöltötte.



Az indiaiak hitében többféle kígyó is szerepel. Lehet például a teremtés előtti ősóceán jelképe, melynek partján Visnu pihen meg. Kígyó testesíti meg a gonoszságot is, ennek a kígyónak Káli a neve és Krisna győzte le. A Hátsó-Indiában élő khmerek mitológiájában fontos szerepet játszanak a kígyó alakú lények, a Nágák. A Naga kígyóistenek a vizekben halmozzák fel az életenergiákat, és vigyáznak a tengerek kincseire, sőt egyes felfogások szerint a világot is ők hordozzák. Sok kultúrában a kígyó és sárkánykultusz összemosódik, sokszor a sárkányokat is hosszú testű kígyóként ábrázolják. 


A görög mitológiában ismert Laokoón, Apolló papjának története, aki ellenzte a faló Trójába vitelét. Bosszúból az istenek vízikígyókat küldtek rá és fiára. A Laokoon történetet megörökítő szobor ma a Vatikáni Múzeumban látható. A kígyó Pallasz Athéné állataként a tudás és bölcsesség szimbóluma is. A görög mitológiában kígyó hajúak a Gorgók, Porkhüsz tengeristen és feleségének lányai. A görögknél a kígyó pozitív szerepkörben is megjelenik, hiszen a gyógyítás istenének, Aszklépiosznak nemcsak a jelképe volt ez a hüllő, hanem azonosították is vele. Aszklépiosz lányai is hasonló szerepet töltöttek be a görög hitvilágban, hiszen Iaszó és Panakeia a gyógyítás, Hügieia az egészség megtestesítője volt. Ebből a korból eredeztetjük a gyógyszertárak jelképeként ma is használt motívumot, a kelyhet körülölelő kígyót. 




Az indiánok hitvilágában is közismert jelkép a kígyó, a legtöbb természeti nép hitvilágában csodált lények. Az aztékok tollas kígyó istene, Quetzelcoatl, aki lement az alvilágba és felhozta a halottak csontjait, majd saját vérét rájuk csepegtetve lehelt életet beléjük. Alakja egy történelmi személyiségre vezethető vissza. Hitük szerint a többek között szakállas férfiként ábrázolt istenség a tengeren hagyta el Amerikát és ezért ebből az irányból várták a visszatérését. Így történhetet meg, hogy sok esetben az indiánok a partra lépő konkvisztádorokat a tollas kígyó visszatéréseként értelmezték, és nagy tisztelettel fogadták az európai hódítókat. Egy repülő Pteroszaurusz-féle őshüllőt felfedezője, Douglas Lawson Quetzalcoatlus-nak nevezett el, bár semmi köze a tollas istenséghez, hiszen nem tollak, hanem bőrhártya borította a szárnyát.

A kígyó alakja a zsidó-keresztény hagyományban összetett jelkép. Mindenki ismeri az Édenkertben, az embert kígyó képében megkísértő Sátán történetét. Mózes rézkígyója, melyet az Úr tanácsára állít a pusztában, életadó állat, mely meggyógyítja a betegeket. Jézus szavaiban pozitív jelentéstartalommal bír a kígyó, amikor azt mondja: "Legyetek szelídek mint a galamb és okosak mint a kígyó".

A kígyó a magyar nép hiedelmeiben természetfeletti erőkkel rendelkezik. Minden háznak van egy kígyója, mely házi védőszellemként van jelen. Védi a család nyugalmát, ha idegen közeledik. Színe rendszerint fehér, de lehet sárga, zöld, szürke és fekete is.